a nő (22) -teleregény gyökérírása:
Szív és értelem, 2018.03.21. (02)
nő (22) , 8. rész -a férfi és a nő története
http://gyarfermiskolc.blog.hu/2018/03/28/2018_03_21_sziv_es_ertelem
a nő (22) -teleregény további írásai:
Összes írásaim, képeim, videóim az interneten
http://gyarfermiskolc.blog.hu/2017/08/06/osszes_irasaim_kepeim_videoim_az_interneten
őrlődés 1, 2
in: Szív és értelem, 2018.03.21. (02)
nő (22) , 8. rész -a férfi és a nő története
http://gyarfermiskolc.blog.hu/2018/03/28/2018_03_21_sziv_es_ertelem
őrlődés 3, 2018.03.22.
nő (22) , 9. rész
http://gyarfermiskolc.blog.hu/2018/03/31/orlodes_3_2018_03
őrlődés 4
in: tapogatózás hazafelé, 2018.03.23. (02)
nő (22) , 12. rész
http://gyarfermiskolc.blog.hu/2018/03/31/tapogatozas_hazafele_2018_03_23
2018.03.24.
][
a férfi
szép vagy
szép vagy, hogy úgy érzem, teljes bizalommal vagy irántam
közelséged biztonságot ad
szeretetet
][
a nő
Rossz lelki állapotban vagyok
][
a férfi
Mit csinálunk mi itt? Nem tudsz most telefonálni?
][
Próbáljalak így megölelni?
a nő
Nemsokára el kell mennem.
a férfi
szeretnélek érezni, de az előző válaszod után úgy döntöttem, hagylak most téged. Magadra hagylak a szenvedésedben.
nem teszek semmit érted
érzem, tudom, most kegyetlenkedek veled
bántalak, hogy kikényszerítsem a fájdalmadat
mást teszek, mint amiről döntöttem, hogy akarok
nem azt teszem, hogy várok rád, miután azt mondtad, hogy fáj a lelked,
hanem addig kínozlak kegyetlenségemmel, amíg meg nem mutatod nekem fájdalmadat
kínozlak, hogy kiálts felém
hogy gyönyörködhessek szépségedben
Úgy tűnik nem számít semmi más, csak az, hogy fájdalom van benned.
És ha fájdalom van benned, azt nem bírom elviselni.
Nyugtalanná válok, kegyetlenné. Védekezek. Bántalak.
Rosszalkodok, hogy foglalkozz velem.
][ [itt felidézem a kedvesem egy gyerekkori élményét]
mert a fájdalom szép. A fájdalom jó, a fájdalom Isten. Képzeld,
ma hajnalban ezzel foglalkoztam,
és most, miután felszítottam magamban a fájdalmat, azzal, hogy
bántottalak téged, már sikerült annyi világossághoz hozzájutnom, hogy
most sikerült megpillantanom a hajnali fennlétemet,
tudatom kezd tisztulni, kezdem látni az életet, nem pedig a hiányt,
][
..a gyerekek ezt ösztönösen csinálják
ők tudnak hinni, bízni
te megtanítottad ezt nekem
hogy bátran legyek gonosz, mert segíteni fogsz, nem hagysz a bajban
feláldoztad magad, újra, és újra, ][ [itt ugyanazt a gyerekkori élményét idézem fel]
[ .. ] hogy érezhesd a szörnyű fájdalmat
hogy ne veszítsd el Istent, az érezni tudás képességét
fájt, gyönyörűen fájt, hatalmasan fájt
fájdalmaddal megdicsőítetted az Istent
miközben én elárultam az Istent
én más utat választottam, mint te
én nyomorult voltam, míg te hős
te Isten bajnoka, én egy utolsó féreg
Isten haragszik rám
tudod, milyen jó volt kimondani ezt a mondatot? Hogy mennyire fáj?
Milyen gyönyörűség nekem kimondani?
Azt, hogy bocsáss meg, Istenem?
Tudod, milyen hálás nekem ezért az isten, hogy most ezt képes voltam mégis megtenni?
azért, hogy most potyognak le a könnyeim a lábamhoz?
][
érzem, Isten most elégedett velem, hiszen ahogy ezt leírom, megint sírásra ingerel.
És lassan majd megtanulom. Hogy hogyan kell élnem. Eddig soha nem tudtam, hogy mi az, hogy bűnös. Bosszankodtam rajta, hogy azt mondta a szentírás, hogy én is bűnös vagyok. És nem csak a többiek. De nem háborgattam a kérdést, hiszen tudtam, hogy itt lennie kell vminek, amit nem értek.
A Szentírás: az érzés könyve. Arra való, hogy kiszedd belőle az érzést.
Onnan tudtam, hogy mit kell mondani Istennek,..
..akkor, amikor azt mondtam neki, hogy Bocsáss meg nekem Istenem! ..nem, inkább így: valahogy megéreztem, mit kell mondanom, ahhoz, hogy jobban sírjak
úgy tűnik, az volt a cél, hogy jobban sírjak
most simán leírtam uazt a mondatot, ami nem sokkal ezelőtt még elviselhetetlenül fájt, hogy sírtam, és hullottak le a könnyeim a lábamhoz
