a nő (22) -teleregény gyökérírása:
Szív és értelem, 2018.03.21. (02)
nő (22) , 10. rész -a férfi és a nő története
http://gyarfermiskolc.blog.hu/2018/03/28/2018_03_21_sziv_es_ertelem
a nő (22) -teleregény további írásai:
Összes írásaim, képeim, videóim az interneten
http://gyarfermiskolc.blog.hu/2017/08/06/osszes_irasaim_kepeim_videoim_az_interneten
kihagyások: ][ , betoldások: [ ]
Máté 1, 2018.03.27.
Máté 2 , 2018.04.01.
Máté 1, 2018.03.27.
Felálltam a gyülekezetben, és azt mondtam: "A Nyers, felágaskodó férfierő képtelen megérteni Istent, hanem Istent az érzésben lehet megtalálni."
Ezzel Júdás megcsókolta Jézus arcát?
Miért nem jutott az eszembe a felhorgadó szó, hiszen sok gyermekek is voltak ott!? Hogy bírtam kimondani a felágaskodik szót, ami, egyértelmű, milyen képzetet kelt!?
Kellett, muszáj volt nekem a férfi nőtől való megfosztottságáról beszélnem?
Kellett nekem a kínlódásomat kikiáltanom magamból?
Szabad volt nekem mondani, hogy én ezt Jézus Krisztus nevében mondtam?
Ezzel Júdás arcul csókolta Jézust?
A mester nem ezt tanítja!?
Az erő eltávozott belőlem, kifosztottam magam.
Az emberek idegennek éreztek. Tudtam, ellenség vagyok.
Már semminek nem volt értelme.
Elfordultam Istentől. Kóborolhatok tovább sötétségben, magamat magára hagyva.
Hacsak nem az Isten nem hagy magamra.
Talán képes megmutatni nekem a leágazást, vissza az ő ösvényére.
Mit tegyek hát?
Mit tegyek most?
Miért kellett nekem olyat bántani, ami jó?
Mert nem lehet elviselni nem kimondani arra, ami rossz, hogy rossz?
Lehetetlen volt valamire, ami rossz, nem kimondani, hogy rossz?
De hát ha ennek árán sérül az, ami jó?
A Szentlélek nem ismeri az áldozatot?
A Szentlélek nem követeli meg az áldozatot?
Tán feláldoztam magam?
Ha csak én sérültem, és a többiek nem, akkor nincsen baj?
A többiek sérültek?
Hogyan tehettem, hogy bántottam azokat az embereket, akik valami kíméletlenül nehéz munkába vannak beállítva!?
Szétütöttem közöttük, fitogtatva a felhorgadó férfierőt, kilépve a nő lényének szépségéből?
Férfierőt alkalmaztam az értelmetlenül kínlódó férfierő tombolása láttán?
Feddésben részesítettem a magát szemérmetlenül pompázatosnak feltüntető férfierőt?
Szemérmetlenségre vetemedtem a nő meggyalázása láttán?
Férfiharagom türtőztethetetlenségével megöltem, akit védelmeztem?
Mit tehetnék most?
Hogyan tehetném, hogy megbocsásson nekem az Isten?
Hogyan lehetnék újra érzékeny, aki képes őt befogadni?
1 a férfi elzárása a nőtől az ember elzárása Istentől
2 Isten meggyalázása tényének törvénybe iktatása
a férfi, maga előtt Isten megszenteltjeként tetszelegve, ajkán Isten ellen férfivágya kielégületlenségének lehetetlenségének tudatának szitkával, Isten káromlásával tombolt a szószéken
Máté 2 , 2018.04.01.
A neokatekumenális gyülekezetem kettővel ezelőtti mezőkövesdi együttélésén a gyülekezet előtt megfeddtem Lakatos Zsoltot, a mozgalom egyik nem tudom milyen szintű vezető emberét, aki a programot vezette, amiért ott, az emberek előtt élt ellenem a gyanúperrel, hogy én az az ember vagyok, aki, miután itt, ebben a közösségben, az emberek kitárulkozása által, tudomást szerzek a titkaikról, én azokat a titkaikat kibeszélem a háztetőkről.
Nagyon nagyon féltem, a szájüregem teljesen kiszáradt, nem voltam képes megképezni a hangokat a beszédhez. Vizet adtak nekem. Így képes voltam valamit beszélni.
Most egy emberről fogok beszélni, Mátéról, aki római katolikus papnak állt.
Olyat fogok róla elmondani, amit tőle tudok, amivel kapcsolatban biztos vagyok benne, hogy ő bármilyen fórumon elmondaná, bizonyságot téve a hitéről, választott útjáról.
Ugyanis ma hajnalban a miskolci 4 neokatekumenális gyülekezet maratoni Istentiszteletén vettem részt.
Máté amolyan férfiideál, ahogy azt a társkeresőn sok nő ideál rovatában olvashatom az ideális férfiról, hatalmas, erős test, sugárzó férfierő.
És megtudtuk Mátétól, akkora erő lakozik benne, ami megölné őt, ha azt nem vezetné bele nagyon durván ebbe a hivatásba, amiben szolgál.
Figyeltem egy fiatal nőt a gyülekezetben. Gyönyörködtem kitárulkozásában. De észrevettem magamon, hogy ugyanakkor, érzelmi megnyilvánulásai nyugtalanságot, zavart keltenek bennem, vmi gyanú formálódott bennem.
7 óra körül ágyba kerültem, aludtam, majd a későbbi ébredezés közben úgy gondolom, helyre került bennem a dolog.
Hogy itt vmi középkori métely érhető tetten.
Valami gonosz Jézus K szabad világában.
Egy hatalmas gonosz.
A férfi elzárása a nőtől.
Hogy nem más történt ott, hanem az, hogy ez a szerencsétlen nő szerelmi tébolyban szenved.
Félelmetes, az őrület megnyilvánulásai.
Mert az Istenért való bolondság szép, szent.
És én úgy is láttam az ő bolondságát.
De aztán láttam valami elkeseredett fájdalmat, elviselhetetlen kínt.
Hogy eszelősen vergődik az orra előtt megtestesülő férfierő magnetikus vonzásában.
Máté, aki papnak tudja magát, bűnös.
Bűnös. Hatalmas veszélynek teszi ki az érzékeny, :) egyedülálló, Istenre rendkívül fogékony női lelkeket.
Az említett érzékeny jószágon kívül ott látod körülötte a többi egyedülálló női szíveket, akik feltételezhetően alig képesek különbséget tenni Máté, és az Isten között.
Mátéba szerelmesek, de mivel úgy tudják, nem szabad Mátéba szerelmesnek lenniük, ezért Máté iránti szerelmük vallási tébolyba torkollhat, -torkollik.
Máténak huszárvágással meg kell szüntetnie bűnét.
Ott kell hagynia római katolikus papságát, férfigőgjét,
be kell állnia a többi egyszerú neokatekumenális férfitársa közé, alázatosan,
és meg kell nősülnie.
-megszüntetnie Istengyalázását.
Ahogy láttátok, nő (22) -teleregény-írássorozatomban, ami :) eddigi munkásságom :) megkoronázása, a szerelem, és az Istenhez való kapcsolat azonosságáról beszélek.
Itt mégis, óva intek :) a kettő összekeverésétől, a kettő összekeveréséről mint tisztátalanságról, romlottságról beszélek.
Nos, :) ezt még meg kell majd magyaráznom.
