a nő (22) -teleregény gyökérírása:

Szív és értelem, 2018.03.21. (02)

nő (22) , 8. rész -a férfi és a nő története

http://gyarfermiskolc.blog.hu/2018/03/28/2018_03_21_sziv_es_ertelem

a nő (22) -teleregény további írásai:

Összes írásaim, képeim, videóim az interneten

http://gyarfermiskolc.blog.hu/2017/08/06/osszes_irasaim_kepeim_videoim_az_interneten

kihagyások: ][ , betoldások: [ ]

Tegnap hivatalosan leszállt rám a Szentlélek.

Csörsz Zsoltnál történt.

Mondtam neki, viccesen, bármit kérdezhet, mindenre tudok válaszolni. Egészen komolyan gondoltam.

Sok dolgot végigvettünk, amire neki, én úgy gondoltam, akkor szüksége volt.

Amiket mondtam, azt végig Isten mondta.

Csörsz Zsolt semmilyen ellenállást nem tanúsított.

Ami ellenállást tanúsított, az lepergett rólam, azaz lelkileg, a Lélekben nem éreztem ellenállásnak.

Sok dolgot végigvettünk, .. , minden dolgot végigvettünk, amire neki akkor szüksége volt.

És akkor elérkezett a pont, h Csörsz Zsolt kifejezte, hogy neki most ennyire volt szüksége.

És én tudtam, hogy neki most ennyire volt szüksége.

Hazamentem.

Gondolkodtam, hogyan tovább, most mit kell tennem.

Úgy gondolom, sikerült azt megtalálnom.

És ekkor hívott Koncsol Imre.

Tudtam, miért hív. Szüksége volt tőlem vmire.

:) bekapcsoltam a Szentlelket. :) rákapcsoltam K Imrére.

Izé, hipnotizáltam őt is, mint Csörsz Zsoltot.

Befolyásoltam valami lelki energiával.

Csörsz Zsoltnál nagyon könnyen ment, ő kitárta a szívét. Bízott bennem, de legalább is, egyértelműen adott annak esélyt, hogy amit csinálok vele, az igaz. ..az az igazság.

Tudtam, Koncsol Imre azért jött, hogy segítsek neki. Rákötöttem a nem sokkal korábban alkalmazott technológiát.

Ellenállást tanúsított. Nagyon erős ellenállást tanúsított. Nem fogadta el, hogy amit én mondok, azt Isten mondja.

:) annak ellenére, hogy én arról biztosítottam őt.

Éreztem benne egy kettősséget.

Volt benne egy befogadás, hogy akarja hagyni, hogy befolyásoljam őt. .. hogy akarja érezni, amit én érzek, tudni, amit én tudok, ..hogy képes érezni, hogy amit én most akarok, az jó.

.. képes érezni, hogy amit most én vele csinálok, azt csakis érte teszem.

Nehéz volt elkülönítenem, hogy mit mondok én, és mit az Isten.

Csörsz Zsoltnál végig tudtam, hogy az Isten mondja, amiket mondtam. Tehát Csörsz Zsoltnál egyszer csak elkezdődött az a szakasz, ahonnan kezdve egészen biztosan tudtam, hogy amit mondok, azt Isten mondja, és ez egészen addig tartott, amíg Zsolt jelezte, hogy neki most ennyire volt szüksége.

Koncsol Imre azonban nem engedte át az akaratát az én akaratomnak.

Kettősséget éreztem benne.

Egyértelműen ellenállt a Léleknek a másik (mindjárt, hogy mi az a másik) .

Olyat tapasztaltam Koncsol Imrénél, amit Csörsz Zsoltnál egyáltalán nem.

Nem tudtam, mi történik. De tudtam, most valami nagy baj van. Azt, hogy ijesztő, ami történik. Nagyon nehéz helyzet volt. Nagyon megviselt engem. Harc volt. Egyértelműen. Súlyos összecsapás. Az egyik oldalon kettő harcolt, miközben a másik oldalon ketten álltak. Ha kettő helyett egy lettem volna, győzhettem volna.

De hát én még soha nem ismertem ilyen helyzetet!

Koncsol Imre oldalán is ketten voltak.

Az egyik, az ördög (a másik volt Koncsol Imre) , a szemembe nevetett, és kigúnyolt, hogy nem tudom, hogy fiú vagyok, vagy lány, tehát hogy GyarFer vagyok, vagy az Isten. Igaza volt. Nehéz volt nekem, Istennek lenni.

Tehát ő győzött? Nem. Nem.

Nem győztük le őt, de ő sem győzött.

Biz értelemben mi győztünk.

Nagyon nehéz volt ez a helyzet nekem, Gyarmati Ferencnek, de képes voltam mindvégig kitartani.

Az én lelki erőm nagyobb volt, mint az Imréé?

Ez a mondat, amit leírtam, kelt bennem rossz érzést.

Megpróbálom kibontani.

Nem tudtam, mi ez, ami most történik.

Amikor ez a Szentlélek dolog történik, az úgy megy, mint amikor Cs Zsolttal voltam, h ez a Szentlélek csak annyit csinál, hogy elvesz minden félelmet a gondolkodás útjából.

Tehát semmi mást nem csinálunk, hanem szabadon gondolkodunk. Együtt. Én is, és ő is.

Az az erő, ami felszabadított minket, belőlem jött, de ugyanúgy az ő szemét is felnyitotta arra, hogy a képesség, hogy megtalálja a válaszokat az élete kérdéseire, az benne van. .. hogy itt nem az történik, hogy valaki megmondja neki, mit, és hogyan, hanem megéli, hisz megtapasztalta, hogy ezekre a megoldásokra ő maga, saját maga talál rá, egyszerűen azzal, hogy vmilyen :) szer hatása alatt kitisztul a gondolkodása, és ő maga képes azt látni, amit :) a szer hatása nélkül nem.

Ugyanezt akartam csinálni Koncsol Imrével. Beadni neki ezt a szert. :) lenyomni a torkán. Beleerőszakolni, mint kutya torkába belehajítani a gyógyszert, mert magától úgy sem hajlandó lenyelni, tudva, hogy az biztosan jó, hogy beadjam a kutyának a gyógyszert.

Koncsol Imre nem volt hajlandó lenyelni a gyógyszert.

Én viszont tántoríthatatlanul kitartottam az mellett,

hogy ő az, aki gyógyszerért jött hozzám.

..hogy én nem akarok tőle semmit, hanem ő akar tőlem valamit.

..ha úgy gondolja, hogy nem akar tőlem semmit, szabadon elmehet.

.. hogy én nem tudom neki megadni azt, amiért jött, ha ő azt nem akarja.

hogy amit én adni akarok neki, azt nem én akarom neki adni, hanem én leszarom.

Ezt a gondolatot, hogy én leszarom, hogy mi van ővele, Cs Zsoltnak jól át tudtam adni, mint minden mást is.

Én nem akartam semmit Koncsol Imrétől. De az erő, ami bennem volt, van, a másik, akivel ketten voltunk, ő akart vmit Koncsol Imrétől.

Ez a másik szerette Koncsol Imrét. Ez a másik kifejezte szeretetét Koncsol Imrének.

De mivel Imre ellenállt, "kiestem a szerepemből".

A szentlélek mögül előbukkantam én, aki egy frászt akartam szeretni K Imrét, aki, én, be voltam szarva, hogy jaj, mit is kell nekem itt csinálni, mi keresni valóm van nekem itt, mibe rángattak itt engem bele.

És így én ketten voltunk, és nem lehettem az Isten.

Nem tudtam, mi történik, viszont van ismeretem Isten dolgairól, így arra, ami történik, ráillett, hogy a gonosszal van most dolgom.

Hiszen azt tudtam biztosan, hogy én most egy rajtam kívül álló, rajtam túlmutató, nem belőlem származó, hanem rajtam keresztül megnyilvánuló erő, hatalom birtokában vagyok.

És én, GyarFer, azt is észleltem, hogy ez az Erő, ami bennem van, szembe találta magát egy másik erővel.

Tehát egyértelmű volt nekem, hogy mi, tehát az, ami énbennem van, ketten vagyunk.

De K Imre részéről is észleltem a kettőt.

És azt is, hogy ők ketten is harcolnak egymással.

Tehát nem csak én a „másikja” ellen,

hanem közben ők is egymás ellen.

Tehát Imre harapdálta annak a másiknak a lábszárát, miközben az beszélt, az meg taposta le az Imre fejét.

De Imre küzdött és kétségbeesetten kért tőlem segítséget.

Ebben a pillanatban azt gondolom, ennek is meg kellett, h rendítsen engem, GyarFer-t, nem csak annak, hogy jelen voltam egy ilyen történésnél, ..hogy "saját szememmel" kellett látnom, ahogy felsőbb hatalmak csapnak össze, ahol Imre lelke a tét. Látnom kellett, ahogy Imre kétségbeesetten kiáltott vmi súlyos teher alól, látnom kellett, ahogy újra és újra leütik, amikor megpróbál beszélni, újra és újra elrántják a kezét, amit megpróbál nyújtani felém, hogy azt megragadjam.

Szerettem volna neki segíteni, én, GyarFer, hiszen tudtam, hogy bántják őt. Próbáltam megragadni a kezét, engedtem magamba azt az erőt, amiről tudtam, hogy képes megmenteni Imrét, képes azt megtenni, amit Imre, Isten fia szeretne..

Imre kétségbeesetten kiáltott, ezt mondta:

"Nagyon hiányzik a szeretet, Mennyei Atyám!"

Ekkor a másik egészen durva ütést mért rá.

Imre elhallgatott.

Nem értettem, mi történt. Nem értettem, hova lett Imre.

Hanem azt kellett hallanom, hogy a másik azt mondja nekem, amikor szembesítettem őt vele, amit Imre az előbb mondott, hogy "Nem, egyáltalán nem mondtam ezt a mondatot " , hogy "Nagyon hiányzik a szeretet, Mennyei Atyám!"

Elbizonytalanodtam. Mi történik? Miért mondja most Imre, alig valamivel azután, hogy mondta, hogy nagy szeretethiánya van, hogy nem, az előbb ezt egyáltalán nem mondta.

Tehát elbizonytalanodtam. Ennyire hülye vagyok?

De nyilván arra kellett gondolnom, hogy ha Imre nem mondta volna azt, akkor egyáltalán nem jelent volna meg a tudatomban az, hogy Imre ezt mondta.

Tehát biztosra vettem, hogy ezek a szavak, amiket Imre mondott, valóban elhangzottak.

Tehát ekkor csapott belém a szörnyű bizonyosság, hogy mi történik. Hogy odaát egy szörnyű dulakodás zajlik. Hogy az az ember segítséget kér tőlem kétségbeesetten kiáltva, de az a másik minden erejével lefogja őt, és tehát lebukott az a másik.

Egyszerűen a képembe hazudott szörnyű pofájával.

Egy kívülálló hallgatónak, neked, aki most olvasod ezt az írást, ha hallhattad volna ezt a beszélgetést a maga teljes terjedelmében, kezdetben az lett volna a benyomásod, hogy itt van ez az ember, K Imre, aki beszélget ezzel a másikkal. Az, h ez az ember tök normálisan beszél.

És a másik ember, GyarFer, olyan furcsákat mond.

Nem lehet érteni, hogy mi baja van.

Itt van ez az ember, aki azzal nyit, hogy kritizálja GyarFert valamiért.

És GyarFer furcsán viselkedik.

Imre: Nem szabad káromkodni (a mostani szövegfolyamomban) . Te egy vallásos ember vagy. Nagyon rossz, amit csináltál.

GyarFer hallgat

GyarFer küzd magában

Haragra gerjed. De legyőzi magában.

És ezt mondja, feszültségben, a leküzdött harag hullámverésén:

Imre, (azt akarja mondani, hogy hazudsz, de nem mondja, leküzdi magában)

helyette ezt

Imre, semmit nem értesz. Nem értem, hogyan lehet, hogy semmit nem értesz.

És itt elkezdődik a beszélgetés, hogy küzdenek egymással. Hogy GyarFer azt képviseli, h Imre azzal, olyasmivel foglalkozik, amivel nem kell.

És kéri, hogy figyeljen rá.

És Imre elfogadja, hogy figyel GyarFerre. És GyarFer sok dolgot el tud neki mondani az igazságról.

De Imre párja nem hagyja magát. Erős. Csakhamar nem engedi, hogy GyarFer tovább beszélgessen Imrével.

Időről időre, újra és újra ő veszi át a szót Imrétől, és olyasmiről kezd beszélni, erőszakosan, ellenállva GyarFer akaratának, amiről GyarFer érzi, hogy az nagyon rossz.

Egy ideje már érzi, miről van itt szó.

Tehát a kezdeti haragot, ami akkor volt benne, amikor meghallotta, hogy Imre mivel áll neki, ami, ez a kezdeti harag, abban akadályozta őt, hogy elkezdje egyáltalán megismertetni Imrét ezekkel a dolgokkal, miután meghozta a döntést, h legyőzi azt, legyőzte, és elkezdte mondani Imrének Isten dolgait.

.. tehát egy idő után már érezte, hogy mi ez.

Istenről ismereteiből tudhatta, ez mire illik rá, ez, ami történik.

.. hogy ez itt, amit csinál, ördögűzés. -mondta ki Imrének.

De ez nem ördögűzés volt. Hanem beszélgetés az ördöggel. Ő akkor ezt nem tudta.

Próbált Imrével beszélgetni erről az észleletéről. Az ördöggel próbált beszélgetni arról. h ő most az ördöggel beszélget.

Mit tegyél, ha az ördöggel beszélgetsz?

Ne beszélgess az ördöggel?

Azt mondtam, az ördögnek és Imrének, hogy ez itt ördögűzés.

Az ördög, aki ott volt Imrével együtt Imrében, elkezdett arról beszélni, hogy ördög egyáltalán nincs. Sorolta a neveket, h ördög, sátán, kérdezte, hogy mi is az a harmadik?

Én el voltam már gyengülve.

Nem az értelmemmel feleltem neki, hanem kimondtam neki az érzésemet, hogy milyennek érzem őt: gonosznak.

Tehát, feleltem a kérdésére is, az értelmemmel: hogy a gonosz, esetleg ezt keresi. Az ördög helyben hagyta. Hogy igen, az, az, arra gondolt.

Hitlerről is el kezdett beszélni, ekkor esetleg megtudtam, hogy K Imre egyik kedvenc témája, Hitler, és a holokauszttagadás, esetleg nem Imre kedvenc témája, hanem a másiké.

Féltem.

Féltem, de nem, nem menekültem el.

Egyszerűen meg sem próbáltam értelmezni, amit Hitlerről dumálgatott, tehát fogalmam sincs, mit mondott.

Korábban is folyamatosan, makacsul ellenálltam, hogy az értelmemmel beszélgessek vele.

Csak akkor próbáltam értelmezni, amit mond, amikor a Lélek engedte azt nekem. Kétségbeesetten kapaszkodtam a Lélekbe, ahogy gyermek, amikor meg van ijedve, szorítja, szorítja az anyját.

És így maradtam, gyengén, tehetetlenül.

Én tehetetlenül, de magamat a Léleknek ki kiszolgáltatva, a Lélek szólt helyettem.

Én kétségbeesetten öleltem a Lelket, és ő beszélt helyettem.

Nem én beszélgettem már az ördöggel, hanem ő.

Ő beszélt az ördöggel.

Ő mert beszélni az ördöggel.

.. bátran beszélt az ördöggel.

És az Ördög

(közben Imre ájultan hevert, súlyosan bántalmazva, tehetetlenül figyelt, lentről, a földről, heverve az ördög lábainál, de hallott minden szót, hallotta, ahogy Isten, a telefon túloldalán harcol érte, hallotta, ahogy Isten mondja neki, hogy szereti őt. Hallotta, hogy az ördög megijed. Hallotta, hogy az a másik, aki sanyargatja őt, aki őt szolgájaként tartja, igenis legyőzhető) ,

kezében tartva a telefont Imre súlyosan bántalmazott teteme felett, megijedt, jelezte, hogy fél. Hogy nem bírja tovább. ..hogy azt érzi, GyarFer súlyosan megterheli őt. (erre a betegségre korábban is folyamatosan panaszkodott)

Isten szelíden hallgatott, vagy beszélt Imréhez, (aki ott hallgatta őt, tehetelenül az Ördög lábainél), ügyet sem vetve az ördög panaszkodásaira.

Hívta Imrét. Kérte, hogy maradjon itt vele.

De az ördög véget vetett a beszélgetésnek, szerepében maradva K Imreként valami utolsó szavakat mondott, h nahát, ez az eljárás, ami ellene folyik, ...; és ez a tiszteletlenség, amit ő itt magával szemben tapasztal, és letette a telefont.

GyarFer fellélegezhetett. Nagyon sírt, Egészen össze volt törve. Kétségbeesetten próbált Istenbe kapaszkodni.

Ő megismerte Istent. ][ .

Amikor hazajött Csörsz Zsolttól, akkor is tudta, ][ [GyarFer szerelme neve] kell keresnie, és üzeneteket küldött neki, amiket ][ [GyarFer szerelme neve] nem olvasott, vélhetően nem is látta azokat.

Miután az ördög letette a telefont, Gyarfer nagyon sírt, és hamar rájött, ][ [GyarFer szerelme neve] kell keresnie.

sms-t írt neki: "][ [GyarFer szerelme neve] , segíts"

Rögtön jött a hívás. ][[GyarFer szerelme neve] ,

Gyarfert erős sírásban találta, alig volt képes megnyugodni, alig volt képes elmondani, hogy mi történt.

Lassan megnyugodott. Egy idő után már nem beszéltek Koncsol Imréről és Cs Zsoltról.

][ [GyarFer szerelme neve] nagyon elfáradt, GyarFer elbúcsúzott tőle.

Már egy ideje beszélgettek, amikor sms érkezett.

GyarFer most, miután elengedte ][ [GyarFer szerelme neve] , megnézte, úgy gondolta, Koncsol Imre lesz.

Koncsol Imre ezt írta:

"Bocsanat: ha megbantottalak..! Szep almokat..!"