a nő (22) -teleregény gyökérírása:

Szív és értelem, 2018.03.21. (02)

nő (22) , 10. rész -a férfi és a nő története

http://gyarfermiskolc.blog.hu/2018/03/28/2018_03_21_sziv_es_ertelem

a nő (22) -teleregény további írásai:

Összes írásaim, képeim, videóim az interneten

http://gyarfermiskolc.blog.hu/2017/08/06/osszes_irasaim_kepeim_videoim_az_interneten

Tegnap a neokatekumenális gyülekezetemben lábmosási rendezvényen voltam.

Egy ideje már tehát úgy viselkedem, amikor megjelenek egy Jézus K közösségben, hogy én rendelkezek vmivel, amit nekem meg kell mutatni a többieknek. Azaz fontos embernek kezelem magam. Azaz, úgy, hogy nem magam miatt kell megpróbálnom beszélni, hanem a többiek miatt.

Azaz küzdök a sugdosással, hogy, Öcskös, te csak a feltűnősködést keresed, amit akarsz, azt magadért akarod! .

De hát, nem igaz, amit a sugdosás sugdos?

Hát persze, hogy magamért teszem, hogy tenni akarok vmit!

Akkor hogy is van ez?

Hogy nem az a baj, h magamért teszem azt, amit tenni akarok, hanem az a kérdés, hogy a többieknek szükségük van e arra, hogy én kinyissam a számat,

tehát hogy az igazságot mondom e, amikor én kinyitom a számat. Nézzük meg.

Kétszer nyitottam ki a számat. Kezdjük a másodikkal. A rendezvény végén zajló egyéni imák blokkban történt.

A rendezvény egész idején figyeltem. Figyeltem vmire. Elsősorban erre a vmire figyeltem, és csak másodsorban próbáltam értelmezni az elhangzó Szentírásrészleteket, így azt kellet tapasztalnom, értelmezésileg sok minden elveszett nekem az elhangzottakból.

Azaz meg kellett éljem, h nem vagyok olyan szintű játékos, aki uralni tudja a teljes történéseket, aki képes egyszerre figyelni mindenre, amire a figyelme irányul.

Ráadásul abban a, arra a biz dologra koncentrálásban is folyton elfáradtam, és tehát folyton megpihentem belőle,

és amikor újra és újra megpróbáltam arra koncentrálni, időnként meg, volt bennem az erőltetés miatti rossz érzés.

Mégis, alapvetően végig jó érzésem volt, alapvetően végig sikerült megmaradnom abban a dologban, amivel az utóbbi időben, úgy érzem, h rendelkezem.

Amikor megszólaltam imában, végül is azt a témát választottam (azt hiszem, első sorban ez, és egy másik között kellett választanom, és a másik az, amiről még itt most beszélni fogok) , ami az egyik elhangzó Szentírásrészletben volt, h Jézus mondta a tanítványoktól búcsúzva megölése előtt, hogy most vagyok nektek, aztán egy ideig nem vagyok, aztán egy idő múlva megint vagyok.

Ahogy Ficzere Zsolt beszélt erről, amikor beszélt erről a részlet elhangzása előtt, véltem megérteni, hogy amikor Jézus velük volt, ezek az emberek hatalmas biztonságban érezték magukat. Egy gyönyörű, sebezhetetlen, hatalmas anya szeretetében, aki anya egy abszolút érvényű, megkérdőjelezhetetlen kormányzó erő öleléséből gondozza gyermekeit.

.. és tehát hogy Jézus arról beszélt, hogy őt ugyan elvesztik, de ez az erő, aminek ő a gondozásában részesítette őket, az ő halála után nem sokkal visszatér közéjük.

a másik

Szilveszterrel beszélgettem a lábmosási rendezvény megkezdése előtt.

A legalapabb témáról.

Arról, hogy az, amivel mi itt foglalkozunk, az valami érzés megragadására kísérlet.

Szilveszter ellenállt. Én makacsul újra és újra nekimentem a témának, hogy ez nagyon, nagyon fontos, semmit el sem tudunk kezdeni (akár e beszélgetés folytathatóságára gondolva) , ha ebben a dologban nem vagyunk képesek azonos platformon állni.

Szilveszter ellenállt, nem értettem, hogy mi van. Nem értettem, honnan ez az ellenállás, miről szól.

Ez a beszélgetés nem folytatódhatott, mert kezdődött a rendezvény, de amikor feloszlott a gyűlés, megvártam őt, és elkísértem őt, és szerelmét.

És tovább folytattuk a megkezdett beszélgetést.

Szilveszter is észrevételezte, miután elmondtam neki, hogy miután nem értettem, honnan jön belőle az ellenállás

(az miatt, ami bennem van mostanában - kimondtam neki, hogy értse, mire gondolok- , a Szentlélek miatt) ,

én ettől az ellenállásától nem ijedtem meg,

hogy igen, "nem blokkoltam le"

(feltételezem, ezt úgy értette, hogy nem blokkoltam le úgy, mint máskor, ha ellenállást tapasztaltam részéről, ha beszélgettünk) .

Szóval beszámoltam neki róla, h nem az volt, h átjárt a félelem, h vkivel (v vmivel) szembe találtam magam, hanem törtem rajta a fejem, hogy mi fán teremhet Szilveszter ellenállása.

És hogy véltem rájönni.

És akkor tehát az, amit a másik megszólalásommal kapcsolatban az édesanyáról mondtam.

Hogy én, amennyiben igaz, h bennem a Szentlélek, a Szentlélek, ami nő, Szilveszternek a dolognak az édesanya oldalát hangsúlyoztam.

Úgy gondolom, Szilveszter azért ellenállt, mert én az édesanyát mutattam neki, és nem mutattam az anyát karjaiban tartó kormányzóerőt.

Még csak az érzést mutattam Szilveszternek, és nem, az érzésben feltáruló értelmi rendet.